Nem kevés izgalom és szervezés után egy havas, februári estén...

...elkezdett hangolni az énekkar...

... emlékeztünk régiekről, újakról, akik köztünk voltak, vannak...

... megjöttek a vendégeink Győrvárról...

... és Szombathelyről ...

... aztán, mi is elkezdtünk ugrálni...

... és ugráltunk ...

 

...párban...

... négyesben ...

... még mindig négyesben ...

... meg, hármasban ...

... esetleg magányosan ...

... a lábunk sem érte a földet...

...sziámi ikerként...

...fejjel lefelé..

... összegabalyodó(nak látszó) végtagokkal...

Itt már kötél nem is kell! A láb mindig kéznél van!

"Kalinka, Kalinka, Bianka"

Kifordítom, befordítom...

Ha már MALÉV nincs... mi így szállunk! (Bogi siet valahová,)

Hopp!

Állj! Nem erről volt szó!

Ráadásul szólt a Monti-csárdás.

Ahogy dukál - szülinapi torta.

vissza a Galériába